Valóban olyan nehéz időszak a kamaszkor? Mit tehetünk szülőként vagy kamaszként egymás jobb megértéséért? Mit és hogyan tanulhatunk egymástól, egymásról? Milyen a kamasz? Meggondolatlan, nagyszájú, szemtelen, nyílt, túl őszinte, aktív és életteli? Csendes, visszahúzódó, szorongó, önbizalom-hiányos, zárkózott és lusta? Ahány család, annyi válasz — nem csoda, hogy a serdülőkorral kapcsolatban ennyi bizonytalanság van bennünk. Amikor gyermekünk tizenéves lesz, általában csak saját kamaszkori emlékeinkre, baráti jótanácsokra vagy legrosszabb esetben az igen elterjedt tévhitekre támaszkodunk. Az ismert szakpszichológus, pszichoterapeuta szerző könyvében abban segít, hogy — szülőként, pedagógusként vagy kamaszként — felismerjük és helyükön kezeljük e tévhiteket. Saját terápiás esetei és kutatások felhasználásával megmutatja, hogyan érjük el, hogy a serdülőkor ne viharos, mindannyiunk számára megterhelő, „túlélendő” időszak legyen, hanem lehetőség. Lehetőség egymás és önmagunk jobb megismerésére — hiszen gyerekeink viselkedésükkel tükröt tartanak elénk –, és lehetőség arra, hogy átélhessük azt a mély, szeretetteli kapcsolatot, amelyre mindannyian, szülők és kamaszok is, valójában annyira vágyunk.
