Egy nyomozó elköltözik,

egy fiú megnémul,

rábukkannak egy ügynök holttestére,

egy bűnöző nagycsaládra vágyik.

És mit tesz Hallie? Élete legveszélyesebb kalandjába kezd.

„Kisiklottam a tragacsból, erősen bevágtam az ajtaját. Alig tűntek el a következő kanyarban, mellettem termett Lastmann kocsija. Örültem volna, ha Lastmann elöl utazik, de sajnálatomra a kapitány a hátsó ülésre vette be magát. Mellé ültem.

‒ Egész sokáig odavolt ‒ esett nekem, amint magamra csuktam az ajtót. ‒ Hadd halljam, sikeres volt a kalandja? ‒ kacsintott rám.

‒ Az őrsön elmondom, ami önökre tartozik ‒ mondtam nyugalmat erőltetve magamra.

Lastmann, arcán kaján vigyorral, nyomult tovább:

‒ Minden részletről tudnom kell.

‒ Hát persze ‒ hagytam rá.

Tekintete lejjebb siklott az elmaszatolt sminkemről, végigvándorolt gyűrött blúzomon és az elasztánnak köszönhetően makulátlanul feszes szoknyámon, amin a rend kedvéért imitt-amott azért éktelenkedett néhány folt. Amikor kiszúrta a kötélnyomokat a csuklómon és a combomon elkenődött vércsíkot, a döbbenettől szólni sem tudott. A beállt csendben végre békésen hátradőlhettem. Bambán bámultam a mellettem elsuhanó házakat.”

Több titoknyi távolság