Fejős Éva karácsonyi novellájának hősnője, Sziszi éppen új életet kezd, miközben bevitorlázott az úgynevezett „életközepi válságba”. Korábban biztos kapaszkodói voltak, és a jégen minden bizonytalansága elszállt, azonban most újrakezdőként az életben és a kapcsolatokban is el kell igazodnia. Ha nem jönne a karácsony, el sem vállalta volna a marketinges munkát a családias játékáruházban…

„— Nincs mit bevallanom, Sziszi. Te voltál Európa legjobb műkorcsolyázója. De megkockáztatom, hogy a világ legjobbja is, igen. Pont csúcsformában voltál, és nem, ne nézz így rám, magasról tojok a tini versenyzőkre. Te érett, gyönyörű mozgású műkorcsolyázó voltál, és a négyfordulatos toe loopod a világ legjobbja.

— Anyu — kóstolok bele az elém tett fasírtba –, ez már a múlt.

— És tudod, miért fáj ez nekem? — kérdezi. Hogy a fenébe ne tudnám. A saját álmait bennem akarta viszontlátni, és a három Eb-érmemmel, a két olimpiai bronzzal és a világbajnoki ezüsttel már engem látott az összes dobogó legfelső fokán. Én voltam az ügyeletes üdvöske. Szép szőke loknikkal, rózsaszín rúzzsal, hófehér fogakkal és a világ legbájosabb mosolyával. Belül meg egy háborúzós pasilélekkel. Sosem felejtem el, amikor Ivanovát, az egyik legnagyobb ellenfelemet megtéptem.”

Száz éjjel vártam