«Egyszer már mondtam, hogy szeretlek. Ha valami változik, szólok” — mondta az öreg székely a feleségének. Nos, hasonlóan konzervatív családba született hősnőnk, akinek a régimódi családmodellben kell helytállnia egy modern világban.
Képzeljük el a szigorú, kemény apát, akit a nyak, azaz a manipulatív anya irányít, három gyerekkel a háta mögött. Mindezt tetézi a tény, hogy két lány után egy fiút vártak a szülőszobában, de ehelyett az írónő ironikus személye látta meg a napfényt. Szóval, ha mindezt elképzeltük, akkor lássuk, mi várható: pár pofon fájdalommal leöntve, és köretként némi cinizmussal tálalva — ez utóbbi teszi a könyvet könnyen emészthetővé még akkor is, ha ebben az első részben pár kisebb-nagyobb tragédia is megjelenik.
Emilly nyíltan kegyetlen, ám mégis torz iróniája görbe tükröt tart a „klasszikus”, már-már tanyasi családmodellnek. Megtudjuk, hogyan lehet túlélni egy ilyen gyermekkort a születéstől az első szerelemig.
