Kezdj a miérttel

Attól, hogy hatásos, még nem lesz helyénvaló
A manipuláció legnagyobb veszélye éppen az, hogy beválik. És mivel működik, elterjedt és elfogadottá vált. A legkülönfélébb méretű és tevékenységi körű vállalatok és szervezetek alkalmazzák rendszeresen, ez a tény pedig már önmagában rendszerszintre emeli a nyomásgyakorlást. Milyen ironikus, hogy mi, manipulátorok is áldozatul estünk saját rendszerünknek. Minden árcsökkentéssel, promócióval, félelemre vagy vágyakra alapozó üzenettel és minden újdonsággal, amelytől azt várjuk, hogy közelebb vigyen a céljainkhoz, egyre tovább gyengítjük a cégünket, szervezetünket és rendszerünket.
A 2008-ban kezdődött gazdasági válság is egy újabb – noha szélsőséges – példa arra, mi történhet, ha hagyjuk, hogy egy téves feltételezés túl hosszú időn át tért hódítson. A lakáshitelpiac, majd – következésképp – a bankszektor összeomlása olyan bankon belüli döntések eredménye volt, amelyeket egy sor manipuláció alapján hoztak meg. A banki alkalmazottak szeme előtt a busás bónusz ígérete lebegett, sok esetben ezért döntöttek szűklátókörűen. Aki vitába szállt velük, azt nyilvánosan megszégyenítették, így inkább mindenki hallgatott. Mivel könnyen és olcsón lehetett hitelhez jutni, a saját lakásra vágyók rendre tovább nyújtóztak, mint ameddig a takarójuk ért. Ügyféllojalitásnak szinte nyoma sem volt: tisztán kereskedelmi döntések születtek – nagyon eredményes, de nagyon költséges döntések. Kevesen voltak, akik az egész közösség érdekében munkálkodtak. Miért is tették volna? Senki nem adott rá okot. Nem valamiféle jó ügy vagy meggyőződés vezette őket, csupán az azonnali kielégülés vágya.
Nem a bankárok voltak az elsők, akiket saját sikerük sodort el. Az amerikai autógyártók hosszú évtizedeken keresztül ugyanígy cselekedtek: manipulációt manipulációval tetéztek, rövid távú döntések alapján újabb

Nem véletlen, hogy manapság a vállalkozói és alkalmazotti lét is sokkal stresszesebb, mint korábban. Peter Whybrow American Mania: When More Is Not Enough9 (Amerikai mánia – Amikor a több nem elég) című könyvében azt írja, hogy korunk népbetegségeinek többnyire semmi közük a rossz minőségű ételekhez vagy a bennük lévő, részben hidrogénezett olajokhoz. Whybrow szerint sokkal inkább arról van szó, hogy az amerikai vállalatok a felelősek, mert olyan munkahelyi környezetet teremtettek, ahol óriásira nőtt a stressz, és ebbe – szó szerint – belebetegszünk. Az amerikai munkavállalók körében soha nem látott számban fordul elő a gyomorfekély, a depresszió, a magas vérnyomás, a szorongás és a rák. Whybrow szerint a több és a még több ígérete valójában túlterheli az agy jutalomközpontját. A rövid távú haszon, amely ma mozgásban tartja az üzleti világot, tönkreteszi az egészségünket.
Attól, hogy hatásos, még nem lesz helyénvaló
A manipuláció legnagyobb veszélye éppen az, hogy beválik. És mivel működik, elterjedt és elfogadottá vált. A legkülönfélébb méretű és tevékenységi körű vállalatok és szervezetek alkalmazzák rendszeresen, ez a tény pedig már önmagában rendszerszintre emeli a nyomásgyakorlást. Milyen ironikus, hogy mi, manipulátorok is áldozatul estünk saját rendszerünknek. Minden árcsökkentéssel, promócióval, félelemre vagy vágyakra alapozó üzenettel és minden újdonsággal, amelytől azt várjuk, hogy közelebb vigyen a céljainkhoz, egyre tovább gyengítjük a cégünket, szervezetünket és rendszerünket.
A 2008-ban kezdődött gazdasági válság is egy újabb – noha szélsőséges – példa arra, mi történhet, ha hagyjuk, hogy egy téves feltételezés túl hosszú időn át tért hódítson. A lakáshitelpiac, majd – következésképp – a bankszektor összeomlása olyan bankon belüli döntések eredménye volt, amelyeket egy sor manipuláció alapján hoztak meg. A banki alkalmazottak szeme előtt a busás bónusz ígérete lebegett, sok esetben ezért döntöttek szűklátókörűen. Aki vitába szállt velük, azt nyilvánosan megszégyenítették, így inkább mindenki hallgatott. Mivel könnyen és olcsón lehetett hitelhez jutni, a saját lakásra vágyók rendre tovább nyújtóztak, mint ameddig a takarójuk ért. Ügyféllojalitásnak szinte nyoma sem volt: tisztán kereskedelmi döntések születtek – nagyon eredményes, de nagyon költséges döntések. Kevesen voltak, akik az egész közösség érdekében munkálkodtak. Miért is tették volna? Senki nem adott rá okot. Nem valamiféle jó ügy vagy meggyőződés vezette őket, csupán az azonnali kielégülés vágya.
Nem a bankárok voltak az elsők, akiket saját sikerük sodort el. Az amerikai autógyártók hosszú évtizedeken keresztül ugyanígy cselekedtek: manipulációt manipulációval tetéztek, rövid távú döntések alapján újabb

valódi innováció új irányt szab az egész iparágnak, sőt akár az egész társadalomnak

emberi viselkedés kétféleképpen befolyásolható: manipulációval és inspirációva

az inspiráló vezetők és vállalatok – mérettől és működési területtől függetlenül – mind pontosan ugyanúgy gondolkodnak, cselekszenek és kommunikálnak

Az inspiráló vezető olyan követőket – támogatókat, szavazókat, ügyfeleket, munkatársakat – szerez, akik önként, saját akaratukból áldoznak a közös célért, és nem azért, mert muszáj

nagy vezetők ugyanis nemcsak motiválnak, hanem inspirálnak, cselekvésre buzdítanak. Aki inspirálni képes, az célt ad az embereknek, vagy az összetartozás érzését nyújtja – mindennek pedig vajmi kevés köze van a külső ösztönzőkhöz vagy az extra juttatáshoz