Az elszúrt idő nyomában

„A szokásos figurák mellett sétálunk el: a lepattant fazon a török kalapjában ma is ugyanúgy próbálja becsalogatni a népet a Casbah-ba, mint mindig, és a Condor és a Big Al’s előtt is ott lebzselnek rendesen a kurvák meg a sztriptíztáncosok. Punkok jönnek szembe és röhögve rázzák az arcunkba az ismeretlen drogokkal teli, apró zacskóikat. A forgalom meg csak hömpölyög végig a Broadwayn, az emberek dudálnak és ránk integetnek a kocsiból, mintha egyetlen, óriási buli lenne az egész város.”

Beszívott éjszakák és átbulizott nappalok, fülledt rockkoncertek és hűvös produceri irodák, féktelen ifjúság és pusztító felnőttkor. Jennifer Egan hamisítatlan rock&roll-regénye teljes keresztmetszetét adja az amerikai zeneőrület három generációjának, a 80-as évek punkzenekaraitól kezdve a 90-es évek zeneiparán át a nem is olyan távoli jövőig, ahol a rajongás a legnagyobb árucikk, és a csecsemők töltik le a legtöbb zenét a netről.

Hősei egytől egyig a nagy amerikai álmot kergetik: Bennie, a digitális tisztaságmánia gumipopjából kiábrándult zenei producer; a kleptomániájával küzdő Sasha; Lou, a tizenéves lányokat csábítgató, majd csúfos véget érő médiamogul; Scotty, az öregkorára rockikonná váló expunk gitáros; La Doll, a diktátoroknak dolgozó, bukott PR-zseni és Kitty Jackson, a 19 éves filmsztár és szexszimbólum is – ki több, ki kevesebb sikerrel. Ám az idő múlása és az elkerülhetetlenül bekövetkező felnőttkor végül mindannyiukat eléri, s csak egyetlen dolog marad, ami örök és állandó: a zene iránti végtelen szenvedélyük.

Jennifer Egan metszően okos, fergeteges humorú és felkavaróan érzelmes könyve olvasók millióit hódította már meg Amerikában. 2011-ben megkapta a Pulitzer-díjat, és azóta több mint 30 nyelvre lefordították.